50

Ahogy ígérte,elvitt a stúdióba,ahol az eddigi két albumukat felvették.Bevallom,nem akartam Harry-vel találkozni,mert..mert nem.Lényegtelen.Valamilyen megmagyarázhatatlan gyűlölet tombolt bennem,amit még én sem értettem.

-Mi a baj?-kérdezte Niall.Látta rajtam,hogy dühös és ideges vagyok,és erre szeretett volna választ kapni.

-Nem tudom.Nem érzem jól magam.-nem hazudtam olyan nagyot.Ritka pocsékul éreztem magam,és ezen az sem segített,hogy előtte bevágtunk egy hatalmas nagy szendvicset.Talán attól volt hányingerem...

-Szeretnél hazamenni?-fogta meg a kezem,és maga elé fordított.

-Ühümm-bólogattam

-Rendben.Szólok nekik,hogy majd legközelebb benézünk,oké?

-Oké.De Niall...Ugye nem baj?

-Ha nem vagy jól,akkor pihenned kell,nem stúdiót nézegetni.Hazamegyünk,és ágyba bújsz.-hadarta,majd beszaladt az egyik ajtón,és pillanatokon belül már a kezemet fogva sétáltunk a kocsi felé.

-Hánynom kell...-jelentettem ki,majd elszaladtam onnan,és két perc múlva hófehér arccal mentem vissza.

-Hánytál?Ne is mondd...megyünk a kórházba.

-Ne.Jól vagyok.Biztosan elrontottam a gyomrom valamivel.Ne aggódj!

-Te tudod.De jobb lenne,ha látna valaki,mert olyan vagy,mint a halál.

-Inkább menjünk haza.Lefekszek aludni.Utána meg mehetünk próbálni.

-Meg vagy húzatva?Így nem engedlek..

-Ne aggódj már értem.Jól vagyok.-motyogtam,és ezzel lezártam ezt a kis veszekedést.Amint hazaértünk,beestem az ágyba,és délután négykor fel is ébredtem arra,hogy mindjárt elhányom magam.Erre a napra le van fújva a próba.

MÁSNAP*

-Niall...elmegyek!-próbáltam kiabálni,de csak suttogni tudtam.Nagyon rosszul éreztem magam,és még szédültem is.

-Hová?

-Kórházba.

-Megyek veled.

-Niiiaaaallll!-nyávogott Audrey

-Menj!Majd ha végezték utánam jössz.

-De...

-Nyugi.Eltalálok oda.

-Vigyázz magadra!-puszilta meg a homlokomat

-Jajj,nem vagyok két éves.

-Jó,de beteg vagy.

-Az sosem baj.Majd meggyógyulok.-mosolyogtam rá,és egy puszit nyomtam az arcára.Még egy erőtlen mosolyt küldtem Audrey-nek,és elmentem.

Az utat gyalog tettem meg,csak egy kamion akart elütni a zebránál,mert nem figyeltem.
A recepciónál bejelentkeztem,és kivártam a soromat.

-Michelle Noel-hallottam a nevemet,mire felálltam,és odabattyogtam az ajtóhoz.Bementem,ahol egy kedves nő várt már.

-Jó napot.-köszöntem halkan

-Jó napot.Mi a panasza?

-Nem érzem jól magam.Fáj a hasam,és hánytam is.

-Rendben.Kérem feküdjön fel az ágyra!Húzza fel a pulóverét,és a nadrágját tolja lentebb.-hadarta bájvigyorral a képén.Amit mondott megtettem.-Ha itt megnyomom fáj?-kérdezte,mikor megnyomta a hasamat.

-Áúú..igen.

-Rendben.Kérem menjen el ultrahangra,de előtte csináljon terhességi tesztet.

-Te...mi?-értetlenkedtem-Én nem vagyok terhes!

-Csinált az elmúlt 24 órában ilyen tesztet?

-Nem.

-Akkor most fog.-nyomott a kezembe egy dobozt,és elküldött a női wc-be,ahol elkészült a teszt.Döbbenten néztem,amint a kis csíkok pozitív eredményt mutattak.Sikítani lett volna kedvem,de annyira megszeppentem,hogy köpni-nyelni nem tudtam.A tesztet bámulva mentem az ultrahangra,ahol szintén azt mondták,hogy ott van valami.

Nem mondhatom el senkinek sem,hogy mi történt.Mi van,ha nem is Niall az apja,vagy ha a teszt hazudik?

-Mi történt?-kérdezte aggódó szemekkel fürkészve Niall

-Semmi.Csak elrontottam a gyomrom,ennyi.-hazudtam

-Akkor jössz próbálni?

-Ha lehet,akkor ma kihagynám.

-De holnapután szombat.

-Tudom.De ma...nem fog menni.-motyogtam,és otthagytam

Mikor beértem a szobámba,akkor tudatosult bennem,hogy a táskámat,benne a teszttel,otthagytam a próbateremben.Idegesen rohantam vissza,ahol Niall és Audrey boldogan vizsgálgatták a táskámat.Niall kikapott belőle egy mentolos cukrot,míg Audrey értetlenül szemezett az alatta heverő teszttel.

-Ez mi?-kérdezte tanácstalanul

-Az semmi-szaladtam oda,és kikaptam a kezéből.

-Had nézzem!-csavarta ki a kezemből a tesztet Niall,és döbbenten szemezett a két csíkkal.-Ez pozitív?

-Mi?Nem.-tagadtam

-Pedig ez az.Amikor az egyik ismerősöm terhes lett,akkor is így álltak ezek a vonalak.Te terhes vagy?

-Nézd...ha nem szeretnéd,akkor el...

-Szóval igen?

-Igen,de megmagyarázom..

-És legalább tőlem van?Vagy mástól...

-Niall..

-Válaszolj!-üvöltött

-Igen.-suttogtam.Válaszomat hallva nem szólt semmit,csak idegesen kirohant a helyégből.-Elbasztam.Hülye vagyok.Audrey....

-Ne rám támaszkodj.-emelte fel a kezét

-De én semmi rosszat nem tettem.

-És miért nekem mondod?

-Mert te vagy itt,te idióta.

-Ne csináld már.Inkább örülj,hogy lesz valaki,aki örökre fog téged szeretni.-ölelt át szorosan.Ilyenkor ez kell nekem.Szeretet,és semmi hiszti.

Hát ennyi lett volna ez a fejezet.Szerintetek Niall mit fog tenni?El fogja hagyni Michelle-t vagy vele fog maradni?Kérem a tippeket,és 2 komment után érkezik a következő!

49

-Nem értelek téged-motyogott Louis mellettem.

-Miért?

-Niall-al annyira egymásba voltatok nőve,hogy az már komolyan aggasztó volt.Most meg még a próbára sem vagy hajlandó elmenni.Mi lelt?

-Tegyük fel,van barátnőd.Oda vagy érte és te is.Mi tennél,ha hirtelen bemutatná neked a barátját,akivel úgy egy hónapja jár,és persze az nem te vagy?

-Vagyis megcsalt.Mondjuk képen törölném az illetőt,a barátnőmet pedig leönteném egy pohár jeges vízzel,és hisztizve hazamennék.Már értelek.

-Na látod.

-Aludhatok veled?

-Menjünk már el valamerre.

-De Niall nem enged-húzta a száját.Pillanatokon belül már Niall szobája felé rángattam,persze üvöltve,hogy az egész lakást felverjem.

-Niaaaaallllll...ébredj!-ugráltam az ágyán,de azt nem vettem észre,hogy Amy fejére is ráléptem,aki sikítva pattant ki a meleg ágyból,és mérgesen mért végig.

-Mi van?-kérdezte morogva,de a szemét nem nyitotta ki.

-Elmehetek?

-Nem.

-De...

-Mich!Nem mehetsz el,és kész.Menj aludni.Amúgy is mennyi az idő?

-Két óra.

-És ez neked ilyen természetes?

-Aha aha aha aha...-ugráltam

-Mit ittál?Nagyon pörögsz.

-Kóólát meg cukrot ettem.Miért?Gáááááááááááááz?-hajoltam a képébe..már majdnem megcsókoltam,amikor Amy elrángatott onnan

-Na most tűnj innen,vagy én doblak ki.

-Inkább én téged.Te vagy az idegen,nem én.

-Akkor ő?

-Ő segít nekem énekelni.Te meg...pffff...Nevetséges vagy.Úgy nézel ki,mint aki most jött ki az elmegyógyintézetből.-mutogattam a hajára,és idióta módon vihogni kezdtem.Szegény Louis csak állt ott,mint egy zsák krumpli,Niall a fejét fogta,és morgott valamit,de túl halkan tette azt,mert nem hallottam.

-Elég volt.Most velem jössz!-adta fel a szőke fiú.Kimászott az ágyból,és a karomat megragadva,levonszolt a nappaliba.A kanapéra lökött és agymosást végzett rajtam.

-Mi a baj?-kérdeztem kikerekedett szemekkel

-Hogy mi a baj?Mich,két napja nem jársz a próbákra.A dalodat fogadok nem tudod,és a közös produkcióban sem veszel részt.És még kérdezed,hogy mi a baj?

-Jó,nyugalom.Menni fogok,amint azt a plázacica elmegy innen.-dőltem hátra a kanapén,a kezeimet a mellkasomnál összekulcsoltam.

-Nem küldhetem el!-fordított nekem hátat,és elindult a szekrény felé,amiről leemelt egy képet.-Hmm...emlékszel még erre?-adta át a képet,amin ő és a lányok álltunk.

-Persze.Kíváncsi vagyok mi van Beverly-vel.Vajon hogy megy a szekere?

-Azt hallottam,hogy már stúdiózik.-ült le mellém,és észrevétlenül átkarolt.

-Hmm...én is szeretnék már stúdióban énekelni.Olyan kíváncsi vagyok.

-Holnap,akarom mondani ma délelőtt,elvihetlek a miénkbe.

-Neem,azt nem szabad.Gondolom Harry és Liam sem támogatja ezt.

-Szerintem épp ellenkezőleg.Várnak téged.Tudod milyen régen nem láttad már őket?

-Úgy két hete?

-Több az,mint két hét-morogta.

Beszélgetésünket hangos zajok zavarták meg.A hang irányába fordultunk,ami a lépcsőt takarta.Odafentről két bőrönd érkezett,mögöttük a gazdája kullogott.

-Amy,hová mész?-kérdezte aggódó szemekkel Niall

-El.-erre a kijelentésére örömömben ugrálni kezdtem volna,de a lány jelenlétében inkább nem teszem.

-Miért?-kérdeztem tőle.Próbálok közvetlen lenni esküdt ellenségemmel,de valahogy nem kapok viszonzást

-Miattad.Mert tönkreteszel.Elveszed a barátomat,a nyakán lógsz és...áhh..felejtsd el.-adta fel,és egy utolsó bánatos pillantást vetett a szőke fiúra,és a bőröndökkel a kezében távozott.Amint az ajtó becsukódott,sikításban törtem ki,és körbefutottam a nappalit.

-Minek örülsz?-kérdezte bánatosan Niall.A lépcsőre telepedett,én pedig nem hagyhattam,hogy szomorkodjon.

-Gyere,mutatok valamit.-rángattam fel a lépcsőn,egyenesen a szobánkba.-Nyugi,nem fog fájni.Gyere!-intettem,hogy jöjjön utánam.Felmásztunk a tetőre,és egyből rám tört a deja vu érzés.

-Olyan...deja vu érzésem van.-hunyorgott

-Emlékszem.A táborban voltunk,és felmásztunk az ebédlő tetejére,és onnan bombáztuk a srácokat.Akkor,aznap,teljesen beléd szerettem.És mégis,milyen marha voltam.Nem tudtam,hogy te fogod összetörni a szívemet.

-Én még azóta is szeretlek.Még Rose mutatott nekünk egy képet rólad,mielőtt megérkeztél volna.Akkor már sejtettem,hogy jól ki fogunk jönni,de hogy ennyire,azt még álmomban sem gondoltam.Tudod,nem vagyok jó ebben,de én még most is,és ez halálosan komoly,nagyon nagyon nagyon szeretlek.És hiába van itt ez az Amy,én téged szeretlek.

-És...ezt el is kellene hinnem?

-Annyira idióta vagy,hogy az már fáj!-fakadt ki,mire elnevettem magam

-Igazad van,idióta vagyok.Már nekem is fáj ez a folyamatos hiszti,veszekedés bla bla...-a végét már hadarva mondtam,és még grimaszoltam is,ezzel oldva a köztünk lévő aprócska feszültséget-Szeretlek!-böktem ki,ami a csőrömet bökte.Válaszul csak puha ajkait éreztem az enyémeken.Pillanatokon belül már viszonozva volt a csókja,sőt már a szoba felé indultunk.Amikor beértünk,megszabadítottuk egymást a ruháinktól-ami bevallom,nem sok volt-és lázban égve az ágyra vetettük magunkat.Órákig tudtam volna vele lenni,de sajnos a nap megakadályozta azt,hogy nyugodtan szeretkezzünk egymással.

Elnézést,hogy nem volt tegnap új rész,sőt még tegnapelőtt sem,de sajnos lebetegedtem,és mozdulni sem tudtam...de mára már jobban lettem.A mai részről csak annyit,hogy a vége kicsit furcsa lett,de azért értelmes nem?Két komment után érkezik a következő!

48

Nem csalódtam benne.Négy perc múlva hangos trappolásra lettem figyelmes,ami nem csöndesedett a szobaajtóig.Hangosan dörömbölt az ajtón,míg be nem engedtem.Igaz nem hagyta abba a "kopogást" ,így a homlokomat verte szét.

-Tudsz róla,hogy imádlak?-kérdezte hatalmas vigyorral a képén

-Mi kéne ha volna?-mentem utána szem forgatva,és leültem vele szemben,a földre.

-Semmi.A laptop?

-Ott-mutattam a mögötte szunnyadó tárgyra,amit hamar az ölébe kapott,és idegesen nyitotta fel.

-Jéé,ez én és teee?De cuki vagy!-simogatta a képernyőt

-Louis!Ne csináld már ezt.Ez már gáz.-nyávogtam,és szétterültem a földön.

-Te meg állandóan hisztizel.Az is gáz,nem gondolod?

-Lennél együtt Niall-el.Megtudnád milyen érzés.-morogtam,és a plafonon lévő repedést követtem a szemeimmel.-Megőrülök itt.Szeretnék egy kicsivel nagyobb szabadságot kapni,nem csak egy napot.Az nekem kevés.Olyan sok dolgot kéne csinálnom,de ezek egy napban nem teljesíthetőek.

-Hát,csak rosszul kell énekelned.

-Meg hülye leszek.Tudod mennyi energiát fektettem abba,hogy itt legyek?Túléltem egy tábort,túljutottam a mentorok házán,a válogatón és mindenen.Már majdnem a célban vagyok,csak még egy kicsit kell hajtanom.Azután egy évre elutazok Tájföldre,hogy kipihenjem magam,és aludjak.

-Khmm...azt a tábort nem élted túl.Hazamentél.

-És?Túléltem három hónapot,vagy mennyit.De a versenyben igazam volt.-kacsintottam rá-Na mit keresel?

-Ja,mutatni akartam valamit,de előtte kérni szeretnék valamit.

-Mi lenne az?-ültem le mellé,és idiótán a szemébe néztem

-Először is,ne bandzsíts,szemüveges leszel,vagy leragasztják a szemed.

-Attól is ugyanolyan bandzsi maradsz,mint amilyen voltál.Tudom.

-A másik,hogy ne akadj ki ezen,mert nem igaz.Okés?

-Mutasd már mi az...-nyaggattam.A fiú bőszen pötyögte be a nevemet a keresőbe,és a találatokra felcsillant a szemem-Az...az egy rajongói oldal?Mutíííííííí...-böktem a képernyőre.

-De ez cseh.

-És?Mit érdekel?Én vagyok a témája.

-Ahh..inkább ezt nézd meg!-fordította felém a gépet.A képernyőn egy nem épp kedves cikket pillantottam meg.-De ne akadj ki ezen.

-Ez nem igaz.-motyogtam.Teljesen hidegen hagynak az utálkozó cikkek.

-De...ebben azt írják,hogy pornózol.-akadt ki teljesen.Nem értem,miért?

-És ki az a barom,aki ezt elhiszi?Mert én nem,és akik kedvelnek,azok sem.Aki meg utál,az ennyivel gazdagabb lesz.

-Te nagyon hülye vagy.

-Erre csak most jöttél rá?Szívem,születésem óta  hülye vagyok.

-Jó,de két évesen még csak a pelenkával ismerkedtem,ami kacsás volt,és illatos.

-Pff...

-Mi van?Karácsonyfa illatú volt.

-Ilyenekre emlékszel?

-Ja.Meg arra is,hogy amikor homokoztam a lapátot a pelenkába dugtam,és én voltam....RAMBÓÓÓÓÓ!!This is RAMBOOOO!!-üvöltötte.A könnyeim ezresével potyogtak,olyan jót röhögtem rajta.Amikor befejezte,higgadtan mesélt tovább.

FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB*

-És azt már mondtam,hogy a hajómat a fürdőkádban szedtem darabokra,és a műanyag elvágta a combomat?-kérdezte kíváncsian

-Nem.Mesélj!

-Szóval.Négy éves voltam,amikor anyu egyszer elvitt fürödni,és megjegyzem,hogy nem akartam,hogy velem jöjjön,mert már nagy fiú voltam,és nem szerettem,ha egy nőszemély lát engem mezítelenül.Szóval bevitt a fürdőszobába,a kád tele volt vízzel.Békésen játszottam a kis hajómmal meg a kacsámmal hajócsatásat,amikor egyszer megrepedt a hajóm,és elsüllyedt.A kacsát kivágtam a kádból,és üvöltöttem,aztán mérgemben széttörtem a kishajót,és a darabkái elvágták a combomat.Nagyon vérzett,amúgy nem,és annyira ügyes voltaaaaam.

-Elhiszem.

-És azt meséltem,hogy...

-Louis!Kérlek,ne kínozz a gyerekkori emlékeiddel.

-Akkor mit szeretnél tudni?

-Mondjuk azt,hogy mit is szerettél volna mondani?

-Hát azt,hogy milyen jó gyerek voltam.Azt elmeséltem már,hogy amikor megtanultam biciklizni,megsérült a könyököm és nem kellett suliba mennem?

-Nem,de azt hiszem el fogod mesélni.-nem is csalódtam benne.Elmesélte,hogy mi történt vele,én közben kényelmesen,ülve elaludtam.

-Mich!Ébredj!-lökött meg,de nem ébredtem fel,inkább eldőltem,mint egy zsák krumpli-Ééég a ház!-visította,de erre sem reagáltam-Megcsókollak.

-Hajrá.-morogtam,és aludtam tovább.A következő dolog,amire már én is felkaptam a fejem,az az volt,amikor Louis a száját megéreztem a számon.Kis hezitálás után viszonoztam,de nem is kell mondanom,hogy ebből nem lesz szerelem.

-Most már felébredhetnél,mert kezdek megőrülni.Vagy kivágjalak az ablakon?

-Kössz,nem.Éhes vagyok.Jössz?

-Naná.Kilyukadok.

-Idióta.

-Majom.

-Te gorilla.

-Héé,é az evolúcióval együtt fejlődtem.

-De Spártánál lemaradtál.-fordultam hátra a konyhaajtóban

-Nem is.

-De is.

-Nem is!Te meg akkor a kínaiaknál.Tényleg,egy kicsit hasonlítasz a kínaiakra.

-Imádom a kínait.Sok riszt eszek,és sokszor voltam már Kínában.

-És milyen?

-Sok az egyforma ember.

-Nem mondod?-akadt ki

-Dee.Apa,anya,kishúg,kisöcsi.Mindegyik egyforma.

-És honnan tudod,hogy nővel vagy férfival beszélgetsz?

-Ezt most komolyan kérdezed?

-Aha.

-Ne tedd.Makarónit?-kutattam a hűtőben.

-A-a...mást.

-Nincs más.Bazsalikom meg petrezselyem.Egyed ha a nyúltápra  vágysz.

-Nem kössz.

-Hali,nép!Mi a helyzet?-rontott be a konyhába Amy,de amint meglátott engem,lehervadt a mosoly a képéről-Te mit keresel itt?

-Inkább te.Nem tették még ki a szűrödet innen?

-Neked kéne elmenned innen.

-Te vagy közelebb az ajtóhoz.-biccentettem az ajtó felé.A homlokomra meg az volt írva,hogy KÍVÜL TÁGASABB.

-Tudod,amilyen kedvesnek tűnsz a TV-ben,olyan hárpia vagy ha nincsenek kamerák.

-Csak szerinted nincsenek.-vigyorogtam gonoszul-És ha megtudják,hogy itt vagy,bajod lesz,és nem kicsi.Szóval szerintem most menj el,mielőtt nyolc monoklid lesz a bal szemed alatt.

-Megverik?-kérdezte idegesen Louis.

-Majd én-röhögtem.

-Még megbánod,hogy kinyitottad a szádat.-fenyegetett,majd kivette a kezemből a tányért,és elment.

-Húú,de félek.-grimaszoltam utána,de ezt nem láthatta.-Utállak te r...-ordítottam,de a végére Louis befogta a számat...

Hát ennyi.Köszönöm az előzőhöz érkezett kommenteket.Igazán hálás vagyok értük!♥ Remélem ehhez is érkezik legalább kettő,ha több,annak még jobban fogok örülni*.* Szóval kommentelésre fel!!

47

Másnap,hogy elfelejtsem a tegnapi szörnyű dolgokat,nem keltem ki az ágyból,sőt az ajtót is bezártuk,hogy senki se jöhessen be,és mi se mehessünk ki.Bár Audrey kiment a konyhába,és ott tanyázott egy órán át,vagy kettő,a fene se számolta.Niall-nak alkalma adódott benézni hozzám,de nem voltam rá kíváncsi.

-Na,de beszéljük meg!-rontott be a nyitott ajtón a szőke.Feldúlt volt?Nem láttam,mert a takaróba voltam beépülve.Ha nem mozdulok meg,akkor azt fogja hinni,hogy meghaltam,és talán elmegy.-Ne játszd a halottat,tudom,hogy élsz.-rángatta le rólam a melegítőt és maga elé rángatott.

-Nincs mit megbeszélnünk.Megtörtént.Én nem fogok ezen lovagolni.Ha te nem tudod ezen túltenni magad,akkor sajnállak,ebben nem tudok segíteni.-bunkóztam.Nem akartam,de mégis sikerült elérnem,hogy még jobban felmérlegeljem.

-Öltözz!-lökött az ágyra,amin egy kicsit meglepődtem

-Vigyed magaddal Amy-t,ha ennyire egymásba vagytok ragadva.-a kezeimet végig a mellkason előtt tartottam,összefonva,hogy még drámaibb legyek,vagy hogy mondják ezt.

-Hihetetlen vagy.-adta fel,és kiment a szobából,maga után pedig hangosan becsapta az ajtót.A sírás szélén álltam,így jobbnak láttam,ha felöltözök,és elmegyek innen.Gyorsan felkaptam magamra egy egeres felsőt,és egy cicanadrágot,a lábaimra pedig felhúztam a bakancsomat,és gyors léptekkel szántottam végig a rövid folyosót,majd hangos dobogással lementem a lépcsőn,hogy tudassam: MICHELLE ELMEGY.

Az ajtóban álltam,és a sálammal babráltam,amikor valaki visszarántott.

-Nem mész sehová.-morogta

-Dehogyisnem.Csak figyeld!Most kinyitom az ajtót,kiteszem a jobb lábamat,aztán a balt,aztán pedig magamat,és becsukom az ajtót,hogy ne gyere utánam.-miközben magyaráztam azt tettem,amit mondtam,így immáron az ajtó túloldaláról néztem az ír srácra-És ne keress egy darabig.-intettem,és elmentem.A parkba mentem,ahol kerestem egy üres padot,és amint megpihentem,már kaptam is elő a telefonomat,és felhívtam kedves öcsémet.

-Szia kedvesem.Mondd mi a stájsz veled?

-Mi lelt,hogy németül beszélgetsz?Tán csak nem tanulod a nyelvet?

-Ja.De nagyon nehéz,ennek ellenére igyekszek.Szeretnék elmenni Németországba,de ha így folytatom,akkor nyolcszáz év múlva sikerülni is fog.

-Én itt vagyok.Ha kellek,csak szólj,és segítek.

-Ja,neked nyelvvizsgád is van,és még érettségiztél is.A kis mázlis.Én meg..na mindegy.Anyád azt üzeni,hogy takarodj haza,mert kíváncsi rád.És az idézetnek vége.

-Na,akkor várhatja,hogy hazamenjek.Öcsi,találkozhatnánk.Baj van.

-Már megyek is.Hyde Park?

-Ja.

-Azonnal ott vagyok.-hadarta,és megszakította a vonalat.Alig 10 perc múlva ordibálást hallottam a park bejáratától.Fejemet irányába fordítottam,és a loholó öcsémet pillantottam meg,amint fejvesztve rohan felém.-Na,látod milyen gyors vagyok?

-Hiper gyors.

-Mi a szitu cicukám?-bökdösött meg kedvesen.

-Ezt fejezd be.

-Nem vagy te ilyen.Niall a baj már megint?Ha ő,megölöm.Kihúzom a belét,és feldugom a...

-Neem.Nem kell.Csak szeretnék egy olyan férfival beszélgetni,aki legalább szeret,és nem ver át.

-Hölgyem.Meghívhatom Önt egy kellemes Buckingham palotaőr-szívatásra?-hajolt meg előttem,akár egy idióta,de belementem a játékába

-Igen,uram.Köszönöm.-hajoltam meg,akár egy úri hölgy,és karöltve indultunk el a buszmegállóig.A buszra nem kellett sokat várni,így nem fagyoskodtunk.A királynő most valószínűleg jót röhöghet odabent,amíg mi a hidegben szórakoztassuk az őröket.

-Figyelj már!Te hogy bírod ki anélkül,hogy nem neveted el magad ezen?Möööö...-kérdeztem tőle,és rányújtottam a nyelvem.Közben bandzsítottam is,de bárki megirigyelhetné a fapofájukat.-Utállak.Egy képet?-emeltem fel a telefonomat,és egy közös képet készítettem a faarcúval.-Nem teszem fel Twitterre,mert túl nyomi a képed rajta.Ha mosolyognál,akkor feltenném,de így..

-Mich!Mich!Nézd,ez mosolygott.-rohant oda hozzám Alex,és a telefonját a kezembe nyomta.

-Nem,az csak egy folt,ami úgy néz ki,mintha mosolyogna.Vagy várj..lekaparom.

-Neeeee....az mosoly volt,és felteszem Twitterre.

-Oké.Éhes vagyok.

-Nem,nem megyünk enni.Megyünk haza.

-Harry-hez?

-Dehogy.Hazaviszlek.

-Helyes.Már úgyis várnak.Kíváncsi vagyok kinek hiányzok.-forgattam a szemem,és elindultunk gyalog hazafelé.Út közben annyit röhögtem,hogy már fájt az oldalam,és a könnyeim is potyogtak.-Imádlak Alex!Ne felejtsd el!És ne csajozz annyit!-anyáskodtam az ajtóban

-Ne csináld már ezt!Rosszabb vagy,mint Brooks.

-Nála senki sem rosszabb.Na nyomás hazafelé!Meg ne lássalak egy kocsmában sem.

-Jó,jó.Akkor szombaton találkozunk!Szia!

-Rendben.Szia!És üdvözlöm a srácokat odahaza!-üvöltöttem utána.Még megvártam,hogy eltűnjön,és bementem a meleg lakásba.A látványt inkább nem írom le.Mondjuk úgy,hogy egy életre elásta magát Niall.

-Mich!Hol jártál?-ugrott a nyakamba Audrey,amikor bementem a konyhába.Éppen a pulton állt,és a szekrényből kotorta ki az utolsó zacskó csipszet.

-Elmentem.Hiányoztam?Képzelem mennyire.

-Nekem igen,és Niall-nak is.

-És el is higgyem?Ne nevettess már ennyire.

-Próbáltunk,és hiányolt.

-Így már más.

-Mi történt?Mi volt tegnap ez az egész?Furcsa voltál.

-Te is az lettél volna,ha a barátod egy másik csajjal kavar.

-Igazad van,de az még szerintem nekem is sok volt,hogy elmentél.

-És?Legalább nem zavartam őket.

-Pedig jó fej a csaj.Meg kéne ismerned őt.

-Majd ha meghalok,és a Pokolba kerülök.Talán akkor,de sem azelőtt,sem azután nem fogok vele bájcsevegni.Na mentem.

-Hová már megint?

-Próbálni.Tudod..a dalom.Meg a közös produkció.

-Ja tényleg.Megváltozott.A műsor sztárvendége Trey Songz lesz,és az új dalát adjuk elő vele.Szóval azt is gyakorold!

-Értettem.

Felmentem a szobába,és a laptopot az ölembe kaptam.A hátteremen Niall és én voltunk.A sírás kerülgetett,de nem engedtem,hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.Gyorsan megváltoztattam egy Louis x Mich képre,és máris boldog voltam.A dalt letöltöttem,amit Audrey mondott,és a magánpróbám el is kezdődhetett.Alig másfél óra alatt sikerült a két dal szövegét megtanulnom,és egy kicsit a sajátomnak a dallamát is.

A telefonom csörgése zökkentett ki a munkamorálból.

-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiichie!-üvöltött a fiú a vonal túloldalán

-Én is örülök neked.Miért hívsz?

-Ráérsz ma?

-Miért?

-Akarlak,kívánlak.Szerinted?

-Ne légy perverz.Átjöhetnél.Kezdek begolyózni ebben a lyukban.

-Oké.5 perc és a szobádban vagyok.

-Remek.Várlak!

-Meztelen vagy...

-Talpig ruhában,és  mamuszban.

-Ah...észveszejtő lehetsz.-röhögött.-Négy perc!

-Rendben.Szia!-köszöntem el,és letettem a telefont.Ettől a sráctól mindig jobb kedvem lesz.Valahogy...kedvelem őt.

Kész a legújabb rettenetes fejezet.Szerintetek ki volt a végén az a fiú,akinek ilyen perverz gondolatai támadtak?Segítek,NEM HARRY! Várom a kommenteket,é 2 után jön a következő!

46

A MOMO-ba mentünk,mert imádom azt a helyet,és ezt Niall is tudta.Azt viszont nem tudtuk,hogy Audrey-t kitiltották onnan még négy éve,és a kidobó nem felejt.

-Kisasszony,kérem ne hisztizzen.Nem mehet be és kész.-ragadta meg a karját a kétajtós szekrény,és kirángatta a lányt az étterem elé.-És meg ne próbáljon bejönni.

-Elnézést.Uram.-bökte meg a vállát a szöszi,mire a négy méter magas óriás megfordult,és lenézett az ír fiúra,aki sokkolva állt ott,akár egy villanypózna.

-Mondjad törpe.

-Engedd már be.Tudod,Niall Horan vagyok,és szeretném ha beengednéd.

-Oké.Akkor menjen,de ez volt az utolsó alkalom.Világos?

-Mint a sötét éjszaka.-intettem neki,és végre bemehettünk a kellemes melegre.Az egyik távoli asztalt foglalta le Niall-vagy azért,mert ezt akarta,vagy mert csak ez volt,nem tudhatom-így odasétáltunk,és ő udvariasan leültetett minket.A pincér kihozta az étlapokat,én pedig gyorsan átfutottam.

-Akkor ehetünk fagyit?-csapta le az asztalra a szőke az étlapot,és már hívta is a pincért.Kikérte a három extra nagy fagyit,és amíg vártunk,mesélt magáról.

-De Niaaaaalll-kezdtem nyávogni halkan-Már kívülről fújjuk az életed.
-De vannak még olyan dolgok,amikről még ti sem tudtok.
-Na mondj valamit.
-Imádlak.-nézett mélyen a szemembe
-Ezt eddig is tudtuk.-forgatta a szemét Audrey
-Niall?!Niall Horan?-lépett az aszal mellé egy barna hajú lány.Olyan 20 éves lehetett,ha nem tévesztenek meg a szemeim.Gyönyörű hosszú haja volt,barna szeme,és egyszerűen tökéletesen festett.
-Amy?Mit keresel itt?Gyere,ülj le!Lányok,ő Amy,Amy,ők a lányaim.Audrey Hempton és Michelle.
-Sziasztok.Már sokat hallottam rólatok.-nyújtotta a kezét,és amikor hozzám fordult,értetlenül bámultam a csontos ujjait.-Neki mi baja?-kérdezte fintorral az arcán,mire,mint egy csendes őrült,felálltam az asztaltól,és elhagytam az éttermet.Hazamentem,és amint beértem a szobámba,összeestem.Halkan zokogtam,nehogy felébresszem a lakókat,de ez nem sikerült.Egy egyed nyitotta rám az ajtót,akire rámeresztettem kisírt szemeimet,és idegesen tettem fel neki egy kérdést.
-Te ugye szeretsz engem?-mire a kérdés végére értem a hangom elcsuklott.Nem válaszolt semmit,csak mellém guggolt,és szorosan megölelt.
-Mindennél jobban szeretlek.-suttogta a fülembe-De  mosakodj meg,mert úgy nézel ki,mint egy ázott panda.-kijelentésére elnevettem magam-Látod,sokkal jobb,ha mosolyogsz,és boldog vagy.Tudod mit?Felzabáljuk az összes fagyit,amit a hűtőben találok oké?
-Ühümm..-bólogattam egy kis mosollyal az arcomon
-Fürödj le,vakard le magadról azt a sok kencét,addig én kibányászom a frigóból a fagyit.
-Oké.-motyogtam.A fiú kiszaladt,de az ajtóból még visszafordult,én pedig ismét szólásra nyitottam a számat-Köszönöm.
-Nincs mit.Na,haladj,mert megeszem egyedül.
-Igenis.-ugrottam fel,és a fürdőbe siettem.A tükörbe néztem,és mosolyogva vettem tudomásul,hogy komolyan olyan vagyok,mint egy panda.Gyorsan letusoltam,és a pizsimbe belebújva,lerohantam a nappaliba,ahol már önelégült vigyorral terpesztett drága Zayn barátom a kanapén.
-Már azt hittem belefulladtál a zuhanykabinba.
-Haha..nagyon vicces vagy.
-Sokkal szebb vagy vakolat nélkül.-simogatta a fejemet
-Köszönöm.-pirultam el-Mit nézünk?Ugye valami horrort?
-Twilight
-Ne őrjíts meg azzal a baromsággal,mert vagy kiváglak az ajtón vagy felvágom az ereimet..Twilight?
-Akkor mit akarsz megnézni?
-A kaszást,szerinted mit?
-Vagyis a texasi láncfűrészest?
-Azon csak röhögök.
-Sikoly?
-Baromság.
-X-Cross?
-Jöhet-adtam meg magam,és bevágódtam a kanapéra.A kezembe vettem az egyik bödönt és kézzel kezdtem kiszedni a jeges finomságot,amitől  megáll az agyi működésem,és le sem lehet lőni vagy nyolc napig,de nem érdekes.A film felénél elaludtam,de egy fényes izére felriadtam.
-Olyan cuki vagy-nyávogott,és a képembe nyomta a telefonját,amin szerény személyemet véltem felfedezni,amint a félhomályban döglődik.
-Neee-hisztiztem
-Nem teszem fel Twitterre ha megteszel nekem egy szívességet.
-Ki vele.
-Csókolj meg.
-Akkor tedd fel a webre.
-Naaa,nem szeretsz?
-Mit szívtál?
-Levegőt.És a parfümödet.
-És mit ittál?
-Kólát meg narancslevet,és vizet és kólát és narancslevet.Ja az már volt.Szóval narancslevet meg vizet és kólát,ami összekeveredett a hasamban,és mindjárt....kijön.Pisilnem kell.
-És mi tart vissza?
-A hányinger.
-Gratulálok.Nem foglak istápolni,el se várd.
-Nem is kell,de ha megcsókolsz jobban leszek.
-Ki csókol meg kit?-jött be az ajtón Audrey,mögötte Niall és Amy(?) ölelkezve
-Ez miért van itt?
-Ja?Ma itt alszik.
-És minek?
-Mert kíváncsi.
-A szabály negyedik pontja kimondja,hogy...
-Te megtanultad azt a szart?Minek?
-Hogy tudjak érvelni ha valami baromságot csinálsz.Küldd el te,mert ha én teszem,akkor fájni fog neki.
-Nem félek tőled.-mért végig a barnaság,és tekintete megállapodott az arcomon
-Pedig jobban tennéd-vontam fel a szemöldökömet
-Verekedni akarsz?
-De harcias lettél.
-Na gyere ki...
-Megy a halál,de ha ott jársz,csukd be magad után az ajtót.
-Szóval így?
-Így.És még úgy is jó lesz,persze miután elmentél a bánatba.Szóval?Nem akarok sokáig várni,mert álmos vagyok.Ha szeretnél,akkor az ablakon is távozhatsz,de azon segítséggel,és nem innen,a nappaliból,hanem fentről,a szobánkból.Választhatsz.Két lábon,vagy megtapasztalhatod,hogy milyen szállni az érzéssel.-hadartam.
Kis hezitálás után Niall mellé lépett,és megcsókolta,amit döbbenten néztem végig.Már meg sem lepődök ezen.Miután végeztek-ami nem két perc volt-a lány még egy utolsó "dögölj meg" nézést küldött felém,majd Niall-nek intézett még egy pár szót.
-Akkor holnap cicám.Addig felhívsz?
-Fel.
-Elmennél végre?-csattantam fel.A lány kapcsolt,és hangosan becsapta maga mögött az ajtót.Szúrós szemekkel néztem a szőkére,de egy szót sem szóltam.Farkasszemet néztem vele.
-Megmagyarázom.
-Megint?Kössz,nem vagyok rá kíváncsi.Megyek aludni.Majd holnap,vagy azután,vagy azután vagy talán soha,megmagyarázhatod.Oké?Jo'cakát!-intettem,és felmentem a szobámba,ahol igaz nem a saját ágyamba,de bevetettem magam,és elaludtam.

Hát ennyi lett volna.Véleményeket kérek erről a Niall-Amy dologról.És persze tippeket,hogy mi lesz a folytatásban.2 komment és érkezik a következő!

45

Ismét hétfő van,ami azt jelenti,hogy ma fogják kiosztani a dalokat.Már tűkön ülve várom,mit fogok kapni.

-Michelle.Thinking of You Katy Perry-től.Hajrá.-hadarta Niall a próbateremben,majd Audrey felé fordult.Ő teljesen más stílusú dalt kapott,mint én.Sokkal pörgősebbet,és sokkal lányosabbat.

-Utállak Audrey-forgattam a szemem,és kinyújtottam a nyelvem jelezvén,hogy ellenzem a dalát.

-Én viszont imádlak csajszi.-feküdt rám hirtelen,amin még Niall is elnevette magát

-TWITTER kéééép!Mosolyogj Mich!-üvöltötte,és már el is készült a kép.

-Add ide!Niall!Nehogy feltedd,mert kiheréllek!-szaladtam utána üvöltve,de nem akart megállni.A szobájába futott,és maga után hangosan becsapta az ajtót.-Niall.Engedj be!

-Soha!-hallottam az ajtó túloldaláról egy ellenszenves hangot

-Ne akard,hogy betörjem az ajtót.

-Nem mered megtenni.-vált lágyabbá a hangja

-Nem-e?Csak figyelj.-morogtam,és elmentem onnan.Egészen a folyosó végébe szaladtam,ahonnan visszafutottam az ajtóig,de mire odaértem az kinyílt,így szó szerint becsapódtam az ágyba.Ijedten szaladt az ágyhoz a szőke ír,és aggódó szemeivel fürkészte az arcomat.

-Jól vagy?-nézett a szemembe,de nem válaszoltam-Michelle az istenért már,szólalj meg!

-EZ KIKÚRT JÓ VOLT!-üvöltöttem-Még egyszer..naaaa...csak még egyszer!-ugráltam az ágyon

-Nem.-ült le higgadtan az ágy szélére,én pedig mögé bukfenceztem.

-Mi a baj Niall?Megbántottalak?Vagy valami más a baj?

-Nem,semmi.Csak...olyan jó látni,hogy boldog vagy.-vallotta be a hülyeségét

-És komolyan,emiatt van rossz kedved?

-Hmm...-morgott

-Te totál meghibbantál.Komolyan hülye vagy.Mit mondjak még,hogy tudassam veled,komolyan meghibbantál?

-Semmit.De gyere ide!-rontott nekem,és letepert a földre.-Imádlak te majom.-puszilta meg az orromat

-Majom?Tudtommal az emberiség közelebbi kapcsolatban áll a go...-nem tudtam tovább okoskodni,mert a szájával betapasztotta az én számat.Idilli pillanatunkat Louis hurrogása zavarta meg.

-Megölöm-suttogtam

-Én is.Maradj így,hátha észreveszi magát.-suttogta,de mindeközben végig a szemembe nézett.

-Hali srácok.-guggolt le mellénk Louis-Vácc áááppp??

-Menj innen Louis,mert kiváglak az ablakon.-morogta Niall,és ellökte a fiút

-De most jöttem haza.Miért vagy ily' kegyetlen Ms. Styles-al?

-Styles?Komolyan feleségül vett Harry?

-Ja,tegnap megkérte a kezem.Amúgy nem,de kurva jó viccnek tűnt.Holnap bejelentjük,hogy házasok vagyunk.

-És a barátnőd?-értetlenkedtem

-A kim?Neeem.Nekem nincs olyanom.Tudod,egy ideje már szingli vagyok.

-Ja,és mi van Brooks-al?Már nem...

-Óó,dehogyis nem.Csak Brooks nehezen kezelhető.Olyan,mint a töredezett haj.Nehezen lehet vele bánni.

-Na kössz.Akkor én is olyan vagyok?

-Isten őrizzen.Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon,akit valaha megismertem.Imádlak,és kitartok melletted.Asszony!Légy az enyém!-fogta meg a bal kezemet,és monológja végén kezet csókolt.

-Na,le lehet mászni Michelle-ről.Ő az enyém.Csakis az enyém,senki másé!-ölelt át Niall

-Pontosan.De most megyek,mert ez a dal sohasem fog a fejembe mászni,ha csak itt ülök,és pirongok.

-Mindjárt megyek én is.-szólt utánam Niall,mikor az ajtóban jártam.Visszafordultam,rájuk mosolyogtam,majd bementem a próbaterembe,ahol Audrey lazán dalolászott valami idióta halandzsa dalt.Beszálltam én is.Idiótáknak tűnhettünk,de nem bántuk.Inkább most,mint az élő műsorban.

-Nagyon hülye vagy.-mondtam röhögve,és nekitámaszkodtam a tükör előtt elnyúló korlátnak.

-Te sem panaszkodhatsz.Melyik dalt is kaptad?Bocs,szelektív a hallásom.

-Veszem észre.Eztet eeeee..-dugtam az orra alá az üres lapokat,amiket a földön találtam

-Ez nagyon jóóó.Ez tetszik...höhh...marha vicces.Most komolyan,melyiket kaptad?

-Katy Perry.

-Húú,őt imádom.Nagyon.

-Azt mondod,hogy ő a példaképed?

-Azt.

-Remek.Mindenkinek van példaképe,csak nekem nincs.Milyen dolog ez már?

-VIDEÓÓÓÓBLOG!Gyere!-ordított,és maga után rángatott a tükör elé.Helyet foglaltunk,és nekiálltunk Audrey videóblogjának.

-Itt Audrey-mutatkoztam be a dögös maca helyett

-Itt pedig Michelle.

-Inkább ne.Szeretek Michelle lenni.

-Én pedig Audrey.Na..a múlt héten rengeteg szavazatot kaptam,aminek nagyon hálás vagyok.Köszönöm!Imádlak titeket!Az utolsó videóm után rengeteg kérdést kaptam én is,ahogy azt gondolom mindenki.Ebből szeretnék párra válaszolni,és ebben segítségemre lesz kedves vetélytársam,Michelle.

-Ja.Én olvasok.Na,az első kérdés.Hmm...milyen furcsa.Az első kérdésed Beverly-től érkezett.Azt szeretné megtudni,ki a példaképed?

-Egyértelműen Katy Perry.

-És miért?

-Ezt is feltette?

-Nem,de kíváncsi vagyok.

-Idióta.A következőt.

-Oké.Adam akarja tudni,hogy mit reggeliztél ma?

-Tojást és kakaót.

-Fincsi.

FÉL ÓRA MÚLVA

-Unatkozoooook.-nyöszörögtem a parkettán fetrengve.Niall azt ígérte,hogy mindjárt jön,de ehelyett még a horizonton sincs semmi nyoma.

-Éhes vagyok.-nyávogott Audrey

-Lusta vagyok.

-Éhes vagyok.

-Szomjazok.

-Az ott egy oázis?-nyújtottam ki a karom.

-Na,lányok.Itt vagyok.Bocs a késésért.

-A bocsok az erdőben élnek,és nem bocsájtunk meg.

-És ha azt mondom,hogy mára elintéztem egy kellemes vacsorát?

-Íííííí..-ugrottunk visítva a szöszi nyakába

-De aztán csinosan öltözzetek fel.Nyomás!-csapott a fenekünkre,mi pedig izgatottan szaladtunk a szobánkba,átöltözni,és egy nézhető arcot varázsolni magunknak.

-Így jó vagyok?-lépett ki az ajtón Audrey egy gyönyörű fekete estélyiben.

-Tökéletes vagy.-kacsintott rá a szőke-Mich!Kész vagy?

-Azonnal?-ordítottam a fürdőből.Még egy kis parfüm a csuklómra,és kész is voltam.Kimentem a folyosóra,ahol egy elégedett mosolyú lány és egy döbbent arcú fiú állt.

-Mehetünk?-kérdeztem,és elindultam Niall felé-Csukd be a szádat kicsim,belerepül a légy.-mosolyogtam

44

Visszamentem Louis-hoz és a többiekhez.Amint odaértem Brooks letámadott.

-Miiiich!Úgy hiányoztál!-ugrott a nyakamba,szőke hajzuhataga az arcomat csikizte

-Hogy kerültél ide?Alex hol van?

-Harry elhozott.Vagyis mi jöttünk utána,mint a tacskók,de nem érdekelte.Meg amúgy is,imádjuk Louis-t.Nem lett volna szép dolog ha pont hozzá nem jövünk el.Nem?

-De.

-Amúgy Lex ott van,ha érdekel.-mutatott a hátam mögött jó 10 méterrel álló fiúra,aki éppen egy ápolónővel flörtölt.

Odamentem hozzájuk.Alex éppen a telefonszámát akarta odaadni a lánynak,amikor mellé álltam..

-Nem akar tőled semmit.Ne haragudj,de kicsit kiszámíthatatlan az öcsém.-vigyorogtam kelletlenül,és köszönés nélkül elrángattam onnan.
-Mit művelsz?Már majdnem felszedtem.-kiabált
-Maradj csöndben!Nem veszed észre,hogy csak átverne?Túlságosan is játszotta az agyát.Inkább menj el bulizni és ott szedj fel valakit,mintsem őt.Oké?
-Utállak.
-Én viszont szeretlek.Na nyomás.-csaptam a fenekére,és amint elment,én is visszamentem szenvedő alanyunkhoz,Louis-hoz.-Miért öltöztél fel?Hová készülsz?-néztem rá olyan értelmesen,amennyire lehetett.
-Haza.
-Haza?
-Haza
-De miért?
-Hazaengedték.Tudod...vannak összeköttetései-jött be Harry egy tálca sütivel a kezében,amiből azonnal loptam hármat
-Értem.Na megyek.Pihenj Louis,és ne képzeld magad szuperhősnek!
-Pedig én vagyok SUPERMAN!-visította.Hangjától beremeg az egész épület.
-Cssssssss...-hallottam,ahogy Harry csitítgatja kevés sikerrel.
A kórház előtt fogtam egy TAXI-t és hazamentem.
-Hol voltál?-rohamozott meg Niall és Audrey,amint beléptem az ajtón
-Ömm..Louis-nál.Tudjátok...
-Igen.Na sipirc fel.Öltözni,és elmegyünk.
-Hová?
-Szobára,szerinted?-kérdezte értelmesen Niall.Nem értettem ebből az egészből semmit sem.
-De most komolyan.Hová megyünk?
-El.De ha nem haladsz,akkor nélküled megyünk.-hadarta a szőke,és fellökdösött az emeletre.A szobába beérve elém tárult maga a megtestesített gyönyör.Csodálatos virágmintás ruhát kaptam,hozzá egy még szebb magassarkút,amiben tuti ki fogom törni a bokámat.Gyorsan magamra kaptam mindent,és egy kis táskába beledobáltam minden fontos dolgot.Telefon,rágó bla bla.
Lesiettem a lépcsőn,és nem várt reakciókat kaptam.

-Te még szebb vagy,mint amikor alszol.-csúszott ki Niall száján

-Ezt honnan tudod?Ó,hogy ti együtt...-makogott Audrey.Szemét köztem és Niall között járatta.

-Mehetünk?-kérdeztem

-Persze.Hölgyeim.A cél a városi galéria.

-Neeee...oda nem megyek be.-nyavalyogtam

-Énekelni mész te idióta!-vágott nyakon Audrey,amitől egyből jobb kedvem lett

-Ojjeeeee...

-És a szombati dalodat fogod előadni.-morogta Niall

-Ajjajj.Az még nem megy,de oké.

-Mi az,hogy nem megy?

-Csak szerda van,azt hiszem.

-Csütörtök az a szerda.

-Nem zavar,hogy kedd van?-kérdezte idegesen Niall,és belökött minket a  galéria bejáratán.

A tömeg körénk gyűlt,mi pedig idegesen vigyorogtunk rájuk.

-Kezdjétek már!-suttogta Niall,mire megkaptuk a mikrofonunkat,és belekezdhettünk.Először Audrey kezdte,mert kinyávogtam,hogy kezdje ő.
A dal,amit elénekelt,fantasztikus volt.Amint végzett maga mellé rángatott és együtt énekeltük el az én dalomat.Ezek után egy órás kérdezz-feleleket tartottunk.

-Komolyan együtt vagy Niall-el?-kérdezte egy tizenéves lány.Idegesen pillantottam Niall-ra,aki helyeslően bólogatott.

-Igen.

-Dögölj meg!-ordibálták sokan

-Nézzétek!Ha annyira szeretnétek Niall-t,akkor beletörődnétek abba,hogy kit választ.Nem?-kérdezte Audrey helyettem.Mindenki,aki ott volt,ordibált,és a kezüket emelték a magasba.Kiválasztott közülük kettőt,akik kérdezhetnek.

-Nekem semmi problémám nincs veled.Sőt,nagyon is kedvellek.Nem értem miért fikáznak,miközben tudják,hogy csekély annak az esélye,hogy valaha összejöjjenek az írrel.

-Köszönöm..őőő..mi is a neved?-kérdeztem elpirulva.

-Miranda.

-Szóval,Miranda.Ki volt a másik?-kérdeztem,és körülnéztem a tömegen.Egy idétlen sapkával rendelkező lány emelte fel a kezét.

-Nekem sincs veled különösebben problémám.Csatlakoznék Mir-hez.Nem tudom miért vannak így kiakadva.Ha szeretitek egymást,akkor el kell fogadni.Ahogy Louis barátnőjét,téged is el fognak fogadni,és szeretni fognak.Hidd el.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen.

A másfél órának vége lett,és sajnos fájó szívvel mentünk haza.Örültem,hogy szeretnek,sőt a szívem mélyén annak is,hogy akadnak utálóim.Tudom,ez így hülyén hangzik,de akik egyszer utálnak,azok fognak a jövőben szeretni.

A hét többi napját kemény próbákkal töltöttük.A sűrű munkatervbe beiktattunk egy két órás táncórát és egy másfél órás közös próbát,amit a jövőheti adásban fogunk majd előadni.

Szombaton ismét idegesen álltunk a színpadon.Az éneklést Audrey kezdte,utána jöttem én.Olyan deja vu érzésem volt,de nem paráztam.A deja vu érzések általában jót jelentenek.

-Kislányom!-kezdett prédikálni Niall-Remek voltál.Úgy csináltad,ahogy azt megbeszéltük.Nem tudom,hogy Cheryl-nek mi nem tetszett ezen,de a jövőheti akkor még jobb lesz.Jó voltál.

-Nem.Nekem csak a ruhája nem tetszik.Úgy öltöztették fel,mint egy örömlányt.Neked tetszik a ruhád Michelle?

-Persze.Bár elől egy kicsit rövid,de ennek ellenére tetszik.

-Furcsa ízlésed van.-morogta.Kinyírom ezt a nőt komolyan.

Zayn-re néztem,aki kikerekedett szemekkel stírölte a lábamat,és néha-néha megnyalta a száját.A kis perverz.A műsorvezető mellém állt,elhadarta a telefonszámokat,és a kódokat,azután lemehettem a színpadról.
-A nézők szavazatai alapján,aki a versenyt folytathatja,az nem más,mint...-idegesen álltunk a színpadon a párbaj után.Sajnos én párbajoztam és a FUNNY-Michelle Noel.A versenytől búcsúzik a FUNNY.

Sírva léptem oda a fiúkhoz,és egyenként megöleltem őket,sok sikert kívánva  nekik.Hiányozni fognak,mert ahogy a nevük is mutatja,igazán mókásak és viccesek.

A műsor után egy másik műsor vendégei voltunk,ahol ismét kérdések tömegeire kellett válaszolni.

-Michelle.Harmadjára párbajoztál.Milyen érzés volt?

-Rossz.Nem is az volt a rossz,hogy párbajoznom kellett,hanem az,hogy kiestek a fiúk.Nélkülük üres lesz a ház.

-Váltsunk témát.Igaz a hír,miszerint együtt vagy a mentoroddal?

-Höhö-vakargattam idegesen a tarkómat-Erről még nem szeretnék beszélni.Ne haragudj.

Hát ennyi lett volna.Tudom,rémes lett,de azért várom a kommenteket.Ha ma megkapom azt a bizonyos kettőt,akkor érkezik a következő!!